Meg szeretném köszönni mindenekelőtt a megtiszteltetést, hogy a III. Erdélyi Gazdasági Fórum nyitóeseményén Önökhöz szólhatok. És ha a köszönettel kezdtem, ezzel is folytatom: köszönet Magyarország Kormányának, meg a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságnak azért, mert - most már évek óta – kiemelten odafigyel ránk, határon túli magyar közösségekre. Ugyanakkor köszönet illeti a Pro Economica Alapítványt és annak vezetőit is, mert a maihoz hasonló programokkal előbbre viszik közös ügyeinket, elősegítik szülőföldünkön való megmaradásunkat.
Tisztelt jelenlévők,
Az elmúlt évek nehézségei komoly kihívások elé állítottak mindannyiunkat. A pandémia, majd a háború által generált nehézségek, az energiaválság, meg a magas infláció sebezhetővé, sérülékennyé tette a gazdasági szereplőket, de főleg a kis és közepes vállalkozásokat. A KKV-k azok, akik a gazdaság gerincét alkotják azáltal, hogy ők vannak a legnagyobb számban, és ők a legnagyobb munkaadók. Legtöbbjük nem rendelkezik olyan tartalékokkal, amelyek segítségével a válsághelyzetek könnyen átvészelhetőek lennének.
Az államnak ilyen esetekben prioritása kell legyen, hogy akár komoly anyagi ráfordítások árán is, de megvédje a munkahelyeket és a vállalkozókat.
A legnehezebb periódusban, mi, az RMDSZ is, kormányon voltunk. Kiemelt fontosságúnak tartottuk olyan intézkedések bevezetését, amelyek az önök javát szolgálták a nehéz időkben.
Mondok is pár példát: eurómilliárdos nagyságrendű vissza nem térítendő támogatásokat, úgynevezett grantokat folyósítottunk, újra hatósági árszabályozást vezettünk be az energiaárak esetében (ma egyetlen vállalkozó sem fizet 1,3 lej/kwh-nál nagyobb árat), adókedvezményeket vezettünk be különböző kiemelt tevékenységi területeken, állami fedezetű kamattámogatott hiteleket folyósítottunk, hitelmoratóriumot hirdettünk.
Idén viszont, 2023 nyarától, akaratunktól függetlenül kikerültünk a kormánykoalícióból. Ami azután következett, egyszerűen kiábrándító.
Az ország költségvetése szétesett, a hiány elszabadult. Az immáron nélkülünk működő kormány kaotikus intézkedéseket hozott: nem hajtott végre költségvetési kiigazítást, ez helyett átláthatatlanul, a tartalékalap önkényes használatával juttat pénzt oda, ahova ezt jónak látja. Ezzel párhuzamosan leállították az országos alapokból történő közberuházásokat, megfékezték a kifizetéseket, komoly adóügyi változtatásokat vezettek be, általános és ágazati minimálbért emeltek, illetve a helyi autonómia elvét figyelmen kívül hagyva beleszóltak az önkormányzatok pénzügyeibe.
Mi ennek az eredménye?
Rövid távon mindannyiunk számára érezhető, tapasztalható: megnövekedett költségek a cégeknél, veszélybe kerülő munkahelyek, félbe hagyott munkálatok. Hosszabb távon, ezek az intézkedések az országot taszíthatják recesszióba, ellehetetlenítve ezáltal a költségvetési hiány elleni leghatásosabb eszközt: magát, a gazdasági növekedést.
Tisztelt vállalkozók,
Az elmúlt évtizedben Románia vállalkozásokra kivetett adórendszere kedvezményesnek és viszonylag egyszerűnek volt mondható.
A vállalkozások nagy része kedvezményesen, árbevétel alapján adózhatott, azáltal, hogy magasan, 1 millió eurón tartottuk a mikrocégek felső plafonját. Az engedélyezett természetes személyek adóterhei is alacsonyak voltak, az osztólékadó pedig évekig csak 5% volt.
Az elmúlt évek nehézségei komoly kihívások elé állították az ország költségvetését. A kormánynak korrekciókat kellett eszközölnie annak érdekében, hogy az elszabadult költségvetési hiányt kezelhetővé tegye.
Mi, a helyzet orvoslására, míg kormányon voltunk, 2 dolgot javasoltunk, mindkettőt meghatározott időre: egyrészt szolidaritásvállalást a multinacionális cégek részéről, másrészt a zavaros helyzetből jelentősen profitáló gazdasági szereplők részéről egy nagyobb kötelezettségvállalást. Ha akkor a javaslatainkat elfogadták volna, az ország költségvetése ma jobb állapotban lehetne, és nem lett volna szükség drasztikus beavatkozásokra.
A kormány viszont a deficit féken tartása érdekében több vitatható döntéssel egyetemben olyan intézkedéseket is meghozott, amelyek hatását a vállalkozások is megérezték.
A mikrocégek adórendszerét például megváltoztatták.
Ez szerint a 60.000 eurós forgalom feletti mikrocégek adója megháromszorozódik. Mindez úgy ráadásul, hogy a változtatások drasztikusan, szinte egyik napról a másikra kerülnek bevezetésre, bizonytalanságot hozva ezáltal a rendszerbe. Mi azt javasoltuk, ha már az ehhez hasonló módosítások elkerülhetetlenek, akkor ezek bevezetése legyen lépcsőzetes.
Az engedélyezett természetes személyek (PFA, II) esetén az egészségbiztosítási hozzájárulás megnövelése jelent komoly kihívást, míg a nagyvállalatok esetén bevezetésre kerül egy összárbevételre számolandó minimumadó.
És nem tudjuk, hogy mi következik még.
2024-ben valószínűleg semmi – a választási szuperév miatt – de 2025-ben az adóügyi változtatások sora folytatódhat.
Mi mindenesetre azon az állásponton leszünk, hogy semmilyen további adóügyi változtatást ne lehessen eszközölni anélkül, hogy a munka adózását újra ne gondolnánk. Hatalmas, 41,5%-os a munkára kivetett adóteher. Ez nagy személyzeti költségeket jelent önöknél, vállalkozóknál, az emberek zsebében pedig alacsony jövedelmeket. Mi mindenesetre nem fogunk tudni újabb adótörvénykönyvi módosításokról beszélni, ennek a helyzetnek az orvoslása nélkül.
Tisztelt jelenlevők,
Az elmúlt években Románia gazdasága nagyon komoly fejlődésen ment át. A 30 évvel ezelőtti európai szinthez viszonyított 25%-os egy főre jutó GDP arányt 75 százalékra tornáztuk fel. A felzárkózás folytatódhat, de ez több tényezőtől is függ. Ezek közül a legfontosabb talán az ország schengeni övezethez történő csatlakozása.
Az elmúlt évtizedek fejlődését tényként kezelhetjük, viszont ez a fejlődés nem volt egyforma a különböző régiók esetében, így az ország gyakorlatilag szétfejlődött.
Erdély esetében ez a fejlődés sokkal érezhetőbb, mint az ország más részein, itt találhatóak ugyanis az ország legfejlettebb megyéi. Az erdélyi átlagtól némileg elmarad Székelyföld, de országos viszonylatban az sem teljesít rosszul, a különböző mutatók esetében az országos középmezőnyben helyezkedik el.
A régiós lemaradás egyik oka az lehet, hogy Székelyföldön a vállalkozói hajlandóság sajnos alacsonyabb a középrégiós, de az országos átlagnál is. A Székelyföldi Közpolitikai Intézet kutatása szerint a székelyföldi települések 12 százaléka esetében nem találunk egyetlen vállalkozást sem. A helységek további 9 százalékában mindössze egyetlen egy vállalkozást, illetve a települések további egynegyedén kevesebb mint 5 vállalkozást regisztráltak. Magyarázat lehet erre a székelyföldi megyék mezőgazdasági jellege, illetve ebben a régióban a vidék-város aránya.
Tisztelt hölgyeim és uraim,
Az előttünk álló évek komoly kihívásokkal várnak mindannyiunkra. Önöknek fejlődésre meg munkaerőre van szükségük a fennmaradáshoz, ezt viszont nagyok sok esetben politikai döntések befolyásolhatják.
Vállalkozásaink akkor tudnak fejlődni, ha versenyképességüket növelik, nekünk, törvényhozóknak meg az a felelősségünk, hogy olyan intézkedéseket javasoljunk, amelyek ezt elősegítik.
Továbbra is elérhetőek kell legyenek a vissza nem térítendő támogatások, valamint az IMM Invest-hez hasonló állami fedezetű kamattámogatott hitelek. Az uniós projekteket lebonyolító vállalkozások esetében hasonló lehetőségeket kell elérhetővé tenni. Amennyiben fontos az uniós alapok hatékony felhasználása, állami fedezetű kamattámogatott hiteleket kellene elérhetővé tenni, amelyből a cégek az esetleges előfinanszírozásokat, az önrészeket, valamint az árfolyam különbözetet biztosítani tudják.
Meggyőződésem ugyanakkor, hogy az elkövetkező években meg kell változtatnunk a gazdaság szerkezetét is. El kell mozduljunk az alacsony hozzáadott értékű termékek és szolgáltatások előállítása irányából a magasabb hozzáadott értékű javak termeléséhez.
Románia fogyasztása ma importfüggő: az alapélelmiszerek esetében például a termékek 70 százaléka külföldi behozatal. Ezzel szemben mi alacsony feldolgozottságú termékeket, nyersanyagokat, élőállatot exportálunk. Ez a helyzet komoly makrogazdasági egyensúlytalansághoz vezet: az elmúlt 10 évben a külkereskedelmi mérleg hiánya például 10 milliárd € ról több mint 30 milliárd €-ra nőtt. Ez a hatalmas deficit árfolyamgondokat, importált inflációt eredményez, nagymértékben befolyásolva ezáltal az ország gazdaságát. Az elmúlt évek energiaválsága ezt a helyzetet tovább súlyosbíthatja: a műtrágyaipar leállása például komoly kihatással lehet a mezőgazdasági alapélelmiszerek termelésére.
Olyan közpolitikákra, támogatási rendszerekre van szükség, amelyek ezt az átállást, a gazdaság szerkezetének a megváltoztatását megteremthetik.
Ugyanakkor komoly infrastrukturális beruházások tudnak majd megvalósulni az elkövetkező években Romániában, és ez kedvező hatással lehet a gazdaság alakulására. A helyreállítási tervre keresztelt országprojekt keretén belül autópályákat, terelőutakat, vasúti infrastruktúrát építhetünk, behozva részben ezáltal a több évtizedes lemaradásainkat.
A beruházások, meg a tőke ugyanis odamegy, ahol infrastruktúrát talál. A magyarok lakta megyék helyzete ebből a szempontból jónak tűnik, hiszen Erdélyben számtalan helyen épült ki vagy fog kiépülni ehhez hasonló infrastruktúra, és ez bizakodásra adhat okot mindannyiunknak.
Hasonló a helyzet a szakemberképzés területén is: az elmúlt években-évtizedekben az erdélyi egyetemi és szakiskola-hálózat megszilárdult, modernizálódott.
A gyenge pontunk viszont a munkaerő: az elmúlt évtizedek demográfiai trendjei ugyanis egyáltalán nem kedvezőek. Az alacsony szaporulathoz magas elvándorlás társul. Ezért is javasoltunk az elmúlt években olyan közpolitikákat, amelyek segítségével ezt a trendet – ha nem is megfordítani – de legalább megállítani lehetne.
Erdély lakosságmegtartó ereje viszont elsősorban gazdasági kérdés: a munkahelyek meglétének, a vállalkozások számának, az életszínvonal szintjének függvénye.
A gazdaság alakulásában az önkormányzatoknak is komoly szerep jut: vállalkozóbarátok kell legyenek, az önkormányzat munkatársai valós segítséget kell tudjanak nyújtani a vállalkozóknak a hivatali ügyek megoldásában. Ipari parkokat kell építsenek, ahol megtelepedhetnek a helyi és a külföldi befektetők, olyan létesítményeket, ahol közművesített infrastruktúrát, alacsony területbéreket meg adókedvezményeket találnak. Inkubátorházakat kell létesítsenek meg működtessenek, ahol megerősödhetnek a start-up cégeink.
A feladatok sorát folytathatnánk: már iskoláskortól elérhetővé kellene tennünk a pénzügyi nevelést, annak érdekében, hogy fiataljaink megbarátkozzanak a vállalkozások és a pénz világával. Folytatni kell azokat az európai uniós finanszírozású pályázatokat is, amelyek célja start-up vállalkozások létrehozása.
Tisztelt jelenlévők,
Tovább sorolhatnánk a feladatokat meg azokat a tényezőket, amelyek teljesülésétől függhet gazdaságunk alakulása.
Egy fontos dologról viszont még nem beszéltünk: a vállalkozások és az állam kapcsolatáról. Itt pedig nagyon sok a tennivaló, ugyanis ez ma nagyon egyoldalú.
Az állam és a vállalkozások kapcsolatában például a felelősségek közötti egyensúly elve nem működik. Amennyiben egy vállalkozás nem fizeti ki időben az adósságait, büntetőkamatokat kockáztat. Ezzel szemben az állam több hónapos késéssel fizeti ki a betegpénzeket, nem folyósítja időben az áfa-visszatérítéseket, és a sort folytathatnánk.
Sőt, továbbmegyek: felelőtlen magatartásával sok esetben komoly károkat okoz. Akkor például, mikor pályázati felhívásokat tesz közzé, hirdet meg, majd utólag, egész egyszerűen ezeket leállítja, eltörli. Emlékezzenek vissza, így történt ez a Masura 3 néven elhíresült KKV-knak, beruházási célokra szánt pályázati kiírással is, ahol több mint 27.000 vállalkozás költött el komoly összegeket tanácsadásra, pályázatírásra azért, hogy a dokumentáció elkészüljön. Utólag egész egyszerűen a minisztériumban törölték a kiírást, önök pedig maradtak azokkal a kiadásokkal, amelyeket felelőtlen magatartásával az állam okozott.
A következő hetekben törvénytervezetet fogok benyújtani annak érdekében, hogy ez többé ne történhessen meg: amennyiben egy pályázati kiírást közzétesznek, azt vigyék is végig, amennyiben pedig nem, kártalanítsák a vállalkozókat, fizessék vissza a pályázatra elköltött pénzeket.
Összegzésként, egyetlen mondatban: a fejlődésért mindannyian tehetünk, és kell is tennünk. Ez a megmaradásunk záloga szülőföldünkön.
Végezetül, kedves jelenlévők megragadom az alkalmat egy felhívásra: Éljenek a szponzoráció legújabb eszközével, irányítsák át az előző évben fel nem használt szponzoralapjukat egyesületeknek, alapítványoknak, egyházaknak!
Képviselővé való megválasztásom első egyéni törvénytervezete volt ennek az adótörvénykönyvi módosításnak a kidolgozása, amely 2 éve már törvény, és több mint 1 éve a gyakorlatban is működik.
Lényege, hogy mérlegzárás után, mikor látjuk, hogy mennyi volt az előző évi végleges adónk meg szponzoralapunk – amely az adó 20%-a – akkor ezt maradéktalanul használhassuk ki, még akkor is, ha ezt már adóként befizettük. Így egész egyszerűen egy átirányítási megbízást adunk a pénzügyi hivatal, az ANAF fele, hogy a megnevezett egyesületnek, alapítványnak utalja át a fel nem használt, de az államnak befizetett összegeket. Így gyakorlatilag ez a szponzorálás nem jár készpénz kifizetéssel a cég részéről, hiszen ezek az összegek már adó formájában befizetésére kerültek korábban.
Évente 2 milliárd lej, kb 400 millió euró marad az államkasszában felhasználatlanul, amelyet, ha hazahoznánk településeinkre, nagyon sok közösségi programot szervezhetnénk közösségünk javára. Gazdagabb, tőkeerősebb civil társadalmunk lehetne, akik programjaikkal, munkájukkal hozzájárulhatnának a gazdasági fejlődéshez.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket, mára hasznos tanácskozást, az elkövetkező évre, évekre meg üzleti sikereket kívánok mindannyiuknak.
